A Pápá, Cici! háttértörténete – Hogyan készült?

Mindig is szerettem írni. Tinédzser koromban naplót, később pedig az online térben blogot. Utóbbi előnye, hogy nem esik le az ember keze két oldal után, illetve képeket is lehet csatolni a leírt élményekhez. Így a külföldön töltött időszak és a különböző kirándulásaim pillanatait mind-mind blogokon örökítettem meg. Az írás segített az engem ért élmények feldolgozásában és megörökítésében. A mai napig nosztalgikus hangulatba kerülök, ha visszaolvasom a külföldi babysitteres munkáim tapasztalatait, még akkor is, ha a leírt időszak annak idején kicsit sem volt egyszerű.

Egy saját könyv kiadása nagyon sok embert foglalkoztat. A PáPá, Cici! gondolata már jóval azelőtt szöget ütött a fejemben, hogy a saját kislányom elválasztását terveztem volna. Szoptató édesanyaként az ember hamar szembe találja magát a különböző social media felületeken az elválasztás problematikájával: Mikor és hogyan tudom ezt megvalósítani a lehető legkisebb törést okozva a gyerekemben? Le tudom választani kötődő módon, partnerként kezelve a gyereket?

Tudtam, ha egyszer nálunk is aktuális lesz az elválasztás, nem akarom magára hagyni a kislányom. Ezt is szeretném vele együtt átélni és támogatni őt érzelmileg, akkor is, ha nagyon nehéz lesz.

A kislányom egészen pici kora óta imádja a könyveket. Persze eleinte inkább csak rágcsálni 🙂 Később aztán jöttek a kemény lapos leporellók és egészen hamar elkezdett érdeklődni a rövidebb történetek iránt is. Természetesen mi sem úsztuk meg a Bartos Erika “összest” és ha azt akartam, hogy ételre is maradjon pénzünk, a polcon pedig hely a formabedobónak, akkor bizony be kellett iratkozni a könyvtárba.

Fantasztikus könyvekkel sikerült így megismerkednünk, és maga a könyvtárba járás élményét is imádta a kislányom, pedig ekkor még 2 éves sem volt.

Könyvekkel vezettem be az összes új élményt: együtt készültünk a Karácsonyra Bogyóval és Babócával, sütni tanultunk Borival, vonatra szálltunk Maszattal, szülinapoztunk Boribonnal. Nagyon sokat segítettek ezek a történetek az ünnepekre való hangolódásban, a történések azonosításában és az élmények feldolgozásában.

Ám meglepődve tapasztaltam, hogy nagyon sokféleképpen segítenek a könyvek a bili, a cumi, a szundikendő stb. elengedésében, de a szoptatás abbahagyását egyik mesekönyv sem tematizálja. Ekkor gondoltam arra először: ha nem találok ilyet, megírom én magam. Ha senki más nem is fogja elolvasni, a kislányom akkor is biztosan értékelni fogja.

A történet amilyen kis egyszerű, olyan nagy műgonddal írtam. Rengeteg kérdés forgott a fejemben: kinek a szemszögéből írjam a történetet? Milyen hosszú legyen? Mely kérdésekre adjon választ a történet és melyeket hagyjon nyitva?

Amikor befejezettnek tekintettem a történetet, keresnem kellett egy illusztrátort. Hiába pörögtek képkockák a fejemben a történet írásakor, hiába voltak a legtöbb oldalnál konkrét elképzeléseim milyen kép elevenedjen meg, ha én mindezt mindennemű rajztehetség híján nem tudom papírra vetni. Márpedig egy kisgyerekeknek szóló mesekönyvhöz a színes rajzok szerintem elengedhetetlenek.

Hamar rátaláltam Gallay-Nagy Krisztire, akinek a munkáiban megfogott, hogy milyen sokrétűek a rajzok, a stílusa miatt mégis bárhol felismerhető ezer közül is az ő általa készített illusztráció.

Időbe telt, mire összeszedtem a bátorságom és felkerestem Krisztit, aki nagy örömmel vállalta is a munkát. A folyamat zökkenőmentesen haladt, végig az volt érzésem: érti, mit és hogyan szeretnék, így ha valamiben saját kezet adok neki, tökéletesen elégedett leszek a végén. Ami valóban így is lett.

A könyv május 1-én, a Munka Ünnepén jelenik meg. Hiába szombati nap és magánkiadás révén könyvesbolti megjelenésről nem is beszélhetünk, ám ezzel szeretném én is megünnepelni hónapok kitartó munkáját minden egyes vidám és nehéz pillanatát, minden egyes csúszással vagy döccenővel együtt, egészen addig a pillanatig, amíg a nyomdában átveszem az első példányokat.

Hosszú folyamat volt az ötlet megjelenésétől a végső megvalósításig, de hihetetlenül büszke vagyok az első nyomtatott könyvemre! 🙂

Az elkövetkezendő blog posztjaimmal azoknak szeretnék segíteni, akik hasonló álmokkal rendelkeznek, de még nem mertek belevágni. A könyvkiadás rögös útjának minden apró lépésről szeretnék beszámolni, tippeket és trükköket megosztani, hogy Nektek már ne kelljen éjszakákat átguglizni egy-egy információ morzsáért.

Ildi

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kosár